A Teleki család
története
A sáromberki Teleki-kastély
Bethlen Zsuzsanna, Teleki Sámuel felesége
széki gróf Teleki Sámuel, kancellár
Teleki Sámuel (utazó)
Sáromberke (település) története
A Teleki-kastély története
A kastély építését a 18. században Teleki Sámuel kezdte meg, hazatérése után, amikor házasságra készült Iktári Bethlen Zsuzsannával.
– 1769–1771: Az északi szárny felépítése
– 1773–1774: A déli szárny kivitelezése
Az épület barokk stílusban készült, manzárdtetővel, sarokpavilonokkal, oromzatokkal, heraldikai címerekkel. A belső tér boltozatos és sík mennyezetű helyiségekből állt, gazdagon díszített stukkóval.
Déli szárny funkciói
A déli épületszárny háztartási és gazdasági célokat szolgált: itt volt a személyzeti ház, mosóház, sütőház, leányház, valamint a szolgálók szobái. Az alagsorban zöldséges-, cipótartó- és borospince kapott helyet.
Teleki Sámuel idejében már kert tartozott a kastélyhoz, amelyet a 19. század folyamán angolkertté alakítottak. A kertépítés második szakasza a 19. század közepén történt, amikor a kancellár unokája, gróf Teleki Sámuel (1817–1882) nagy halastavat, lovardát és lovaglópályát építtetett az angolpark részeként.
1911–1914 között épült meg a neobarokk központi szárny, amely összekötötte a két 18. századi épületszárnyat. Az új rész modern technikai eszközökkel készült, de stílusában illeszkedett a korábbi barokk szárnyakhoz. A két világháború között a kastély Erdély egyik leggazdagabb berendezésű nemesi lakja volt. A II. világháború végén kifosztották, majd később a Mezőgazdasági Iskolaközpont működött benne.
Az államosítást követően a kastély funkciója jelentősen megváltozott: 1965-től az épületben mezőgazdasági iskolaközpontot alakítottak ki, amely több évtizeden át meghatározó szerepet töltött be a térség szakmai oktatásában. A rendszerváltozást követően, 2005-ben az ingatlan visszakerült az eredeti tulajdonos család örököseinek birtokába. Az örökösök azonban úgy határoztak, hogy nem tartják meg a kastélyt, amely ezt követően új tulajdonoshoz került. Az oktatási tevékenység ennek ellenére egészen 2018-ig folytatódott az épületben, így a kastély utóéletében még közel másfél évtizeden át fontos szerepet játszott az oktatásügyben.
A kastély új élete
2019-ben új fejezet kezdődött a kastély életében: Benedek Imre orvosprofesszor és családja megvásárolta az épületet, azzal a céllal, hogy megmentsék az enyészettől, és visszaadják régi méltóságát. A felújítás teljes mértékben saját forrásból indult el, a munka pedig nem csupán az épület helyreállítását, hanem egy új szerep meghatározását is jelentette.
Céljuk, hogy a kastély ne csak építészeti értékként újuljon meg, hanem újra a közösség életének szerves részévé váljon – kulturális események, rendezvények és közösségi programok helyszíneként. A felújítás szellemiségét jól tükrözi Benedek Imre egyik nyilatkozata is, melyben így fogalmazott:
„A víz szalad, a kő marad, a kő marad.”
(Wass Albert)
Ezekkel a szavakkal arra utalt, hogy családjával együtt azok közé tartoznak, akik maradandó értékeket képviselnek, akik itthon vannak, és felelősséget éreznek a helyi közösségért. A kastély megújulása így nemcsak építészeti, hanem szellemi és közösségi értékmentést is jelent.
