A Teleki család
története

A Teleki család Erdély egyik legjelentősebb arisztokrata családja, amelynek alapítója Teleki Mihály volt. Ő építtette a kastély régi formáját, ezzel megalapozva a család sáromberki birtokát. A család később is kiemelkedő szerepet töltött be az erdélyi közéletben és kultúrában. A 18. század második felében Teleki Sámuel vált a birtok fejlesztőjévé, aki házasságra készülve Iktári Bethlen Zsuzsannával, hazatérve nyugat-európai tanulmányútjáról, jelentős építkezésekbe kezdett. A 19. században a család tovább bővítette és modernizálta birtokát, parképítéssel és új épületrészekkel. A 20. század elején a Teleki család még mindig jelentős szerepet játszott Erdély arisztokráciájában, azonban a háborús események és a politikai változások miatt elvesztették korábbi befolyásukat.

A sáromberki Teleki-kastély

Bethlen Zsuzsanna, Teleki Sámuel felesége

széki gróf Teleki Sámuel, kancellár

Teleki Sámuel (utazó)

(néhol Teleki Samu)
Carte poştală (Sursa: Hungaricana)

Sáromberke (település) története

Sáromberke Marosvásárhely közelében található település, amely először 1319-ben tűnik fel az oklevelekben „ Sarumberg” néven. A település fejlődése szorosan összefonódott a Teleki család történetével, mivel birtokaik és építkezéseik évszázadokon keresztül meghatározták a falu arculatát és társadalmi életét. A kastély körül kialakult gazdasági központ és az angolkert a település egyik meghatározó látványossága lett.

A Teleki-kastély története

18. század

Az építkezések kezdete

A kastély építését a 18. században Teleki Sámuel kezdte meg, hazatérése után, amikor házasságra készült Iktári Bethlen Zsuzsannával.

– 1769–1771: Az északi szárny felépítése

– 1773–1774: A déli szárny kivitelezése

Az épület barokk stílusban készült, manzárdtetővel, sarokpavilonokkal, oromzatokkal, heraldikai címerekkel. A belső tér boltozatos és sík mennyezetű helyiségekből állt, gazdagon díszített stukkóval.

Déli szárny funkciói 

A déli épületszárny háztartási és gazdasági célokat szolgált: itt volt a személyzeti ház, mosóház, sütőház, leányház, valamint a szolgálók szobái. Az alagsorban zöldséges-, cipótartó- és borospince kapott helyet. 

19. század

Parképítés és bővítések

Teleki Sámuel idejében már kert tartozott a kastélyhoz, amelyet a 19. század folyamán angolkertté alakítottak. A kertépítés második szakasza a 19. század közepén történt, amikor a kancellár unokája, gróf Teleki Sámuel (1817–1882) nagy halastavat, lovardát és lovaglópályát építtetett az angolpark részeként.

20. század

Neobarokk bővítés és háborús pusztítás

1911–1914 között épült meg a neobarokk központi szárny, amely összekötötte a két 18. századi épületszárnyat. Az új rész modern technikai eszközökkel készült, de stílusában illeszkedett a korábbi barokk szárnyakhoz. A két világháború között a kastély Erdély egyik leggazdagabb berendezésű nemesi lakja volt. A II. világháború végén kifosztották, majd később a Mezőgazdasági Iskolaközpont működött benne.

21. század

A kastély XX–XXI. századi funkcióváltásai

Az államosítást követően a kastély funkciója jelentősen megváltozott: 1965-től az épületben mezőgazdasági iskolaközpontot alakítottak ki, amely több évtizeden át meghatározó szerepet töltött be a térség szakmai oktatásában. A rendszerváltozást követően, 2005-ben az ingatlan visszakerült az eredeti tulajdonos család örököseinek birtokába. Az örökösök azonban úgy határoztak, hogy nem tartják meg a kastélyt, amely ezt követően új tulajdonoshoz került. Az oktatási tevékenység ennek ellenére egészen 2018-ig folytatódott az épületben, így a kastély utóéletében még közel másfél évtizeden át fontos szerepet játszott az oktatásügyben.

A kastély új élete

2019-ben új fejezet kezdődött a kastély életében: Benedek Imre orvosprofesszor és családja megvásárolta az épületet, azzal a céllal, hogy megmentsék az enyészettől, és visszaadják régi méltóságát. A felújítás teljes mértékben saját forrásból indult el, a munka pedig nem csupán az épület helyreállítását, hanem egy új szerep meghatározását is jelentette.

Céljuk, hogy a kastély ne csak építészeti értékként újuljon meg, hanem újra a közösség életének szerves részévé váljon – kulturális események, rendezvények és közösségi programok helyszíneként. A felújítás szellemiségét jól tükrözi Benedek Imre egyik nyilatkozata is, melyben így fogalmazott:

„A víz szalad, a kő marad, a kő marad.”
(Wass Albert)

Ezekkel a szavakkal arra utalt, hogy családjával együtt azok közé tartoznak, akik maradandó értékeket képviselnek, akik itthon vannak, és felelősséget éreznek a helyi közösségért. A kastély megújulása így nemcsak építészeti, hanem szellemi és közösségi értékmentést is jelent.